Budapest II. kerület, Ha Noi Étterem. Besétálok. Nincs benn senki. A személyzet az étterem túlsó oldalán traccspartizik. Köszönök. Sehol semmi. Megint köszönök. Egy feltehetően vietnámi srác felfigyel rám, aki elvileg a pincér. Kabátban volt. Odarohant hozzám, adott étlapot. Kiválasztottam onnét egy ételt. Citrusos, chilis vaddisznó. Pirított tésztával. Kértem hozzá vietnámi mangóitalt. Közölte velem halkan, hogy az elfogyott. Nem kértem semmit. Kb. 10 percet vártam az ételre. Vaddisznóra. Kissé furcsálltam, hogy ilyen hamar elkészültek vele.

Finom volt egyébként, de szerintem ez nem vaddisznó volt. Nem volt vaddisznó íze. Vagy a citrus és a chili elnyomta. Ki tudja. Ugyanakkor kicsit furcsa, hogy 10-15 perc alatt elkészül egy vadhúsból összeállított étel. Mindegy, még élek. Bajom nem lett tőle.

Nem tudom, hogy ajánljam-e. A személyzet elég furcsa volt, az étel finom volt, de szerintem nem az volt, ami. Körülbelül a lelkivilágom is olyan volt az étteremben szerzett élmények után, mint a fogalmazásom. Kőbányán jobb a vietnámi. Ez nem annyira. Inkább nem ajánlom. #tessékgyűlölni