Egyszer volt, hol nem volt, de volt. Vége. Na, jó, nem! És igazából nem mondtam teljesen igazat, mert nem csak volt, hanem még van is. Bár nem tudom, kedves olvasó, ha 2050. március 23-án olvasod ezt a blogbejegyzést, akkor már nem biztos, hogy van, csak volt, de a bejegyzés írásának időpontjában még meg van. Legalább is tudomásom szerint még nem robbantották fel, vagy ilyesmi, de ezt majd holnap meglátjuk, vagyis 2019.01.31-én; mert ha 2050.03.23-án olvasod, akkor a holnap 2050.03.24-én van a holnap, de nem tudom, hogy aznap már tudok-e úgy tekinteni a tegnapra, hogy tegnap még volt. Vagy igen. Vagy nem. Remélem, belezavarodtál, főleg, ha 2019.05.02-án olvasod, vagy esetleg 2021.08.12-én és diszkalkuliás vagy, akkor tuti!
A lényeg, hogy volt egyszer a Október 6. utcában 2019.01.31-én több vendéglátóipari egység. Valószínűleg 2019. október 6-án is ott lesznek, de most már ne nagyon merüljünk bele ebbe a témába! Több modern étterem között sétálás közben megtaláltam ezt a Kisharang Étkezde étkezdét. Igencsak kitűnt a környezetből, igazi 90-es évekbeli vidéki étterem hangulattal bír ez az étkezde, ráadásul nem is egy nagy étterem és az egész stílust még tetézik a kockás terítővel. Bevallom őszintén, megfogott ez a hangulatvilág és igen könnyen engedtem a csábításnak, hogy beballagjak a helyiségbe, ráadásul még az árak is igen barátságosak voltak ahhoz képest, hogy az V. kerület kellős közepén található.
Egy nagyon kedves felszolgáló hölgy fogadott, aki már egyből mutatta is, hogy hol tudok helyet foglalni, majd felhívta a figyelmemet, hogy az ételválaszték megtalálható a falra kihelyezett táblára. Egyből kiszúrtam, hogy hagymás rostélyost is készítenek itt. Hoppá! Hiszen már van összehasonlítási alapom! Nemrég ettem a pécsi Fiáker Étteremben hagymás rostélyost, ami borzasztó nagy csalódás volt (a személyzettel együtt) és amúgy is régen ettem egy JÓ(!) hagymás rostélyost (utoljára szintén a Fiáker Étteremben ettem még 2017. szeptemberében, akkor még jók voltak). Sör csak üveges Soproni volt, így inkább kértem egy bodzaszörpöt. Kis idő elteltével a felszolgáló hölgy ki is hozta elém az elkészült ételt és a fenti képen látható látvány tárult elém. Ja, és a felszolgáló hölgy jó étvágyat kívánt (ugye a Fiáker Étterem vezetői olvassák ezt a bejegyzést?!!).
A köret, a hagyma, a saláta teljesen korrekt volt. Ezzel a Fiáker Étteremben sem volt gond. A hús pedig... A hús pedig szaftos volt, ízes és vastag, nem volt olyan, mint egy vékony gumi csizmatalp (általános hiba középszerű étkezdékben), teljesen korrekt volt. Egyetlen egy bajom volt, a hús lehetett volna kicsit nagyobb is, mert egy kicsit kicsire készült (micsoda pleonazmus!) és ezt próbálták a hagymarengetegben elrejteni, de ezen kívül semmi bajom nem volt. Miután elfogyasztottam az ételt, a felszolgáló hölgy megkérdezte, hogy szeretnék-e kérni valamit, mondtam, hogy már csak egy számlát kérek szépen, amit tudomásul vett és elvitte az üres tányért és az evőeszközöket - a Fiáker Étteremben ezt azután tették meg, miután elment a vendég és az asztal mellett látványosan ácsorgott egy érkező vendég, aki helyet kívánt foglalni, de nem szeretne a maszatos tányérok elé ülni "étvágygerjesztés" gyanánt.
Miután kihozta a számlát, kifizettem a tartozásom és a borravalót és elmondtam az észrevételeimet a hús terjedelmével kapcsolatban is (miután égig magasztaltam az ételt - na jó, ez túlzás, de leginkább pozitív volt a véleményem az ételről és ezeket el is mondtam őszintén, mivel úgy gondolom, hogy a pozitív visszacsatolás az étteremnek is jól jön, motiválhatja az ottani munkavállalókat, befektetőket, tulajdonosokat, stb., hát még egy ilyen fejlődő étteremnél ez végképp fontos), amit nagyon meg is köszönt a hölgy.
Összegezve: a személyzet rendkívül kedves és udvarias, az étel az árhoz mérten teljes mértékben megfelelő, igényesnek mondható, a Fiáker Étterem bőven tanulhatna tőlük!
Ide máskor is szívesen visszatérek és nagyon szívesen megosztom a további tapasztalataimat az étteremről. Úgy gondolom, hogy fontos az olyan éttermeket támogatni legalább ennyivel, ahol törekszenek a legjobb szolgáltatás nyújtására.
Ja, ez meg majdnem kimaradt; azon olvasók, akik úgy olvassák jelenlegi blogbejegyzésemet, hogy közben éheznek, böjtölnek, vagy szimplán utólag is kinézik a számból a kaját, azoknak csak annyit, hogy #tessékgyűlölni
